(Előző blogból átemelt NAGYON régi, viccesnek szánt iromány)

22:53... Ülök a koli szobában. Ég a hátam és majd meg fulladok a száradó ruhák okozta nedves levegőtöl. Pedig nyitva az ablak... fázok is rendesen, mivel csak rövid nadrág és póló van rajtam... Nem, nem zakkantam meg. Elmesélem mi történt. 

Mint az elmúlt hetekben, most is összeszedtem magam úgy 3 óra fele, bepakoltam a cuccaim és elindúltam a koliba. Megérkezve szokásomhoz híven elsőként ki akartam pakolni. DE! Amint kinyitottam a táskám, láttam, hogy valami sejtelmes fehér nedü folyik. Igen, a Csirke ragu leves... Egész átitatta a felső pólót... Ugye mást nem? Dehogynem! Mindent! Nem nagyon, csak épp hogy jó dzsuvás legyen és viselésre alkalmatlanná váljon. Ó jaj... mit tegyek... rohanok a ****-be (nincs reklám) mosóporért meg öblítőért. Szerencsére a kettőt összecsomagolva megtaláltam viszonylag barátságos áron (kérdés, hogy a maradél 2,95 Kg mosóporral és 0,95 L öblítővel mit kezdjek...) Persze előtte beáztattam a leveses ruháimat, ennyit még én is tudok. De mit nem? Hát mosni! Mikor végre találtam a koli 5 emeletéből egyet, ahol volt szabad mosógép, nekiestem a gondosan kikészítet használíti útmutatónak (ezekszerint nem csak én nem értek eme bonyolult masinához). Fél óra után felkészültnek éreteztem magam életem első ruhaadagjának kimosásához. Bepakoltam, és már ment is. Pár óra és el is készült minden. Jött az újabb probléma: nincs szárító... hmm... Vadul előkotortam a szobában található összes válfát, beleérte a szobatársaméit is (ezúton kérek elnézést, hogy a szekrényedből kivettem őket, de vészhelyzet volt :D). A zokniknak és gatyáknak gemkapocsból gondosan kampót hajtogattam, ( minden jog fenntartva! :D) majd mint a karácsonyi díszeket, kiaggattam a polcra. Végre... remélem megszáradnak hamar... csak egy napra elegendő tartalék ruha maradt a szekrényben... Zárjuk le ezt a vacak napot, nyomás fürdeni. Ruha le, be a tusoló alá, hőfok maximumra... nos... általában alig lehet melegvizet csiholni, de most... 80, uszkve 100 fokos forró víz tört elő a zuhanyrózsából. Ha volt valaha szőr a hátamon, az nincs többé... Túlélve eme megrázkódtatást, (fürdés helyett alapos gőzborotválás...) egy probléma maradt. Mi a f*szban aludjak... Igen, a pizsamám is a leveses (vagyis már nem leveses, de az volt...) holmikkal együtt szárad... Maradt nekem a rövid nadrág és egy póló, mivel farmerban és ingben csak nem alszok. VISZONT! A száradó ruhák miatt az ablakot ki kell nyitnom... Így most tehát itt ülök, rövid ruhában, nyitott ablak melett, fuldokolva a válfákon és gemkapocs-kampókon száradó ruhák párájától, harmadfokú égéssel a hátamon. És képes vagyok ezt leírni... Mégis zakkant vagyok...